*ˇ* Vampire *ˇ*                   

Február 9. Hétfő

 

 

Sokáig ültem és bámultam.Kezzemel támasztottam a fejem,hogy le ne huppanjon az asztal lapjára.Nézelődtem ki az ablakon,néztem az esőt ahogy zuhog.És gondolkodtam,vajon hogyan nem fogok elázni suliba menet. Apám nem adot sok időt ezen rágódni.

-Indulni kéne a suliba Nina-mondta lefelé jövet a lépcsőn-elviheted a kocsimat,de a bátyádat és Rebeccát is várd meg.

-Rendben-mondtam és vissza fordultam az ablakhoz. Arra gondoltam mien jó lesz vezetni apa mercédeszét. Mien jó lesz bele ülni a kényelmes bőr ülésbe és a fűtött kormányt fogni. Mintha számítana nekem,hogy fűtött vagy sem. Úgysem érzem már három éve. Amióta Alec átváltoztatott.

-Okés,indulhatunk-üvöltött le Felix az emeletről-szivem kész vagy?

Ment a kérdés Rebeccának.

-Igen,felöllem is indulhatunk.

Király egy újabb nap és tiszta unalom lesz az egész,mint mindig.Megint hátra dölve töltöm el azt a negyvenöt percet.És vagy bambulok,vagy lefoglalom magam például olyanokkal,hogyan fogok majd vadászni vagy hogyan fogom leverni a tesómat szkanderben.És majd mint mindig, a tanár fölébreszt az álmodozásomból és kérdez egy olyan dolgot amit nekem jóformán nem kéne tudonom,mert nem Középiskolai tananyag,de

én tudni fogom majd rá a választ.És a tanárnak elkerekedik a szeme,hogy honnan tudom én eszt.Na szóval unalom lesz az egész délelött.

Nagy nehezen feltápászkodtam az asztaltól és fölemeltem a földről a táskámat.

Mintha csak egy madár tollat emeltem volna föl.Igen ez is azzal jár ami vagyok.

Anya adott egy csókot a homlokomra és sok sikert kívánt a sulihoz.

Rebecca és Félix kézen fogva jöttek le a lépcsőn.Rebecca göndör haja csak úgy rugózott. És a pólójához is ment,az a gesztenye színű szeme.Gyönyörű volt mint mindig.

Félix a szokásos pulcsi,farmert horta.Ő sportosan szeretett öltözni.

Rajtam egy farmer és egy lila blúz volt.Fő a kényelem címszóval.

Elindultunk a garázs felé és beültünk a mercibe.Mint gondoltam az ülés kényelmes volt és bőr szagot árasztott.Én előre ültem a kormányhoz,Felix és Rebecca hátra.Amint becsuktuk az ajtókat rögtön a két szerelmes megcsokólta egymást.Én csak a szememet forgattam és röhögtem.

-Hé ne nevess-mondta megsérdödötten Rebecca-majd te is leszel szerelmes!

-Na arra én is kíváncsi leszek.

Be indítottam a kocsit.A motor csak úgy fölbőgött és máris száguldottunk a földes úton.

Vagy nyolcvannal mentem.Szerettem gyorsan hajtani,fölleg egy mercédesszel.

-Hé lasabban-nyögött Rebecca-még neki megyünk valaminek!

-Ugyan már-forgattam ismét a szemem-vámpír vagyok,jók a reflexeim!

-Meg amúgy is késésben vagyunk!

Hátra pillantottam és láttam,hogy egymás kezét fogják.Tényleg ilyenek a szerelmesek?

Kicsit szánalmasok voltak a szememben.De ők tudják.

Bekanyarodtunk a sulihoz és beparkoltam a szokásos helyünkre.Soha senki nem merte elfoglalni.Szerintem ez vicces.

Kiszáltunk a kocsibol és egyszerre csuktuk be mind a három ajtót.Föl kacagtam.

Ma jó kedvemben voltam,úgy ahogy.Félix adott egy pacsit.Aztán megint kézenfogták egymást.És bementünk az iskola épületébe.Mint mindig most is megnéztek minket.

Valaki csak irigységből,de volt olyan is aki áhitattal.

Aztán szétváltunk.Felixnek és Rebeccának biosza lesz.Nekem matek.

Ahogy befordultam a folyosóra elfogott a kisértés.Ennyi fincsi ember egy helyen és csak pár karnyújtásnyira.

-Ezt most hagyd abba-gondoltam.

Nem is fantálziáltam tovább.Mielött oda értem a 129. teremhez levettem a pulcsimat.

Beléptem a tanterembe és rögtön a helyemre gravíroztam a padok között.

Mindig a leghácsó padban ültem.Hisz úgysem figyeltem oda órákon.

Senki nem ült melletem.Mindig maradt három szabad hely.Az egyik míly meglepő mellettem volt.

Bejött a matek tanár és hozott magával egy fiút.A fiúnak farmergatyója volt és piros-fekete csíkos kötött pulcsija.Rövid fekete haja hasinlított Félixéhez.Szép szeme volt.

Nem is tudnám megmondani mien színű.Olyan tenger színű volt.És volt valami benne ami megfogott.

A tanár bemutatta nekünk.A neve Jonatan Elwood.Hát egész helyes volt.Ő lesz az új osztálytársunk.Most költöztek ide Dallasból az apjával.Intet egyett és köszönt nekünk.

-Sziasztok.

Szinpatikus srácnak tűnik.De majd kiderül.Jonatan leült Patrik mellé a második padsorba.Azt hiszem ma löttek annak hogyan fogom kielemezni a szkandert.

Ma őt figyelem.Úgyis unatkoznék és nem tudnék mást csinálni.

Be mutatkozott Patriknak.Jolnevelt fiúnka látszik.Elő vett egy füzetett és fölírta a tanár nevét és azt hogy: Matek.Fiú létére egész szépen írt.Gondolhattam volna,hogy az osztály ribanca Abigail már ki is szemelte magának.Hihetetlen,hogy ilyen emberek vannak.Najó most megőrültem.

-Miért kaptam föl enniyre a vizet?-gondoltam-Hisz csak egy fiú.

Nyugtatgattam magam,hogy ne csináljak semmi hülyeséget.Abba hagytam a fiú elemezkedését,mert ahogy észre vettem csak érzelem ingadozást okoz.Ez nálunk nem nagyon jó,mert ha egyszer föl kapom a vizet valaki nem ussza meg.És most épp Abigail a célpont.Elmosolyodtam.Abigail mint célpont, ez jó.

Elkeztem a blúzom ujjával szórakozni.Legalább lekötöttem a figyelmemet.

Egész jól szórakoztam,de a játékomat félbe szakította a csengő.Mindenki kirohant a teremből csak én maradtam.Szép lassan föláltam a székről,földobtam a vállamra a táskámat és elindultam kifelé.De nem nagyon jutottam messzire,mert az ajtóban megállt Jonatan.Mérges lettem,mert már mentem volna ki Felixékhez de ő vissza fogott.

Aztán eszembe jutott,hogy azt se tudja hol van.Nem,hogy melyik terembe leszünk.

Úgyhogy muszáj voltam őt elkisérnem.

-Szia-köszöntem neki-Nina vagyok.

-Szia Nina-mondta áhitattal-Jonatan vagyok.

-Elkisérlek a következő órádra-mosolyogtam rá.

-Azt megköszönöm-és vissza mosolygot.

Hogy mien csintalanul tud mosolyogni.Ez hihetetlen.Amint mentünk a folyosón és próbáltuk magunkat áttörni az emberfalon.Nagyábbol sikerült is.Úgy tűnik most más elfoglaltságom van mint Rebeccaékkal találkozzak.Kisérő lettem.Mivel csöndbe baktattunk egymás mellet,inkább úgy döntöttem,hogy beszélgetést kezdeményezek.

-És,hogy hogy ide költöztetek?-kérdeztem.De már láttam,hogy ez rossz kérdés volt.Az arcán olyan fájdalom vonult át,hogy az én nem dobogó szívem is belesajdúlt.

-Anyám nem rég halt meg-és lehajtotta a fejét.

-Ohh, részvétem-mondtam és közbe figyeltem az arcát.Arra gondoltam,hogy befogom azt a csacsogó számat,és nem kérdezek többet.Egyfolytában néztem az arcát és észre vettem egy könnycseppet a szemében.Arcomat elfordítottam,hagytam.Lassan oda értünk a teremhez.A gyerekek is kezdtek elfogyogatni.

-Hát itt volnánk-mondtam neki,és bekisértem.

-Köszönöm.

-Nincs mit-mondtam és elindultam a helyemre.

Ő is le ült ismét Patrik mellé.Elő vette ugyan azt a füzetét és föl írta,hogy:Műszaki ábrázolás.Becsengettek.A tanár mint mindig késett.De ő is betoppant négy perc után.

Jonatan fölállt és oda ment a tanár asztalához és bemutatkozott neki.

-Jó napot,tanár úr!-mondta,tisztelet tudóan.

-Szervusz fiam!-jött a válasz.

-Jonatan Elwood vagyok.És mostantól ebbe az osztályba fogok járni.

-Tudom,hallotam már rólad.

Jonatan bólintott és leült a helyére.A tanár elkezdte a monológját.Én természetesen nem figyeltem oda.Folytattam a játékomat,amit az elöbb abba kellet hagynom.

A gomb jó játékszernek bizonyult.De egy idő után ezt is, mint mindent meguntam.

Én is elő vettem egy füzetemet és elkezdtem bele firkálgatni.Rajzoltam szivecskéket,meg vércseppeket.És rögtön megéheztem.

-Ajjaj-gondoltam-ma minden képpen el kell mennem vadászni.

Elkeztem tervezni a vadászatot.Itt nálunk a hegyekben egyész jó a vadász idény.Vannak itt mindenféle állatok.Amit csak megkíván az ember.Najó amit csak megkíván a vámpír.

Ha minden jól megy ma egy macit fogok enni.Az a legjobb.És a legfinomabb.Így természetes,hogy erre vágyom a legjobban.Fölnéztem a fali órára és csak harminc perc telt el.Király még tizenöt perc és mehetek haza.Ugyan is ma elmarad az utolsó öt órám.

Szerencsére a tanár kidobta a rókát.Megint elmosolyodtam.És elkezdtem most játszani a gyűrűmmel.Forgatgattam jobbra-balra.És közben arra gondoltam mien jó is lesz majd a legjobb barátnőmel egy jót beszélgetni.Ugyan is ma átjön hozzánk „Gigi”.A beceneve Gigi,még én attam neki.Mert olyan Gigi...Ő valami természet feletti erővel rendelkezik a nővérével együtt.Ő nem vámpír,ő simán csak egy ember egy természett feleti erővel.

Fura,hogy pont egy vámpír és egy ember között legyen egy jó barátság már vagy öt éve.

De ahogy ebbe bele gondoltam rá is jöttem körülöttem minden fura.

Kicsöngettek.A kocsit ott hagytam a helyén.Ma gyalog mentem haza.Jó kis séta volt.Az iskolátol vagy tíz mérföldnyire lakunk.Ahogy mentem nézetem az embereket.Néztem ahogy mennek,néztem ahogy viselkednek.Néztem ahogy az érzéseiket hogyan mutatják ki.Az arcukra van írva minden.Mien szánalmas nép az ember.Rá nézek valakinke az arcára

és megmondom mire gondol,nem is kell megszólalnia.Így baktattam haz felé és közben gondolkodtam az élet rejtelmes bugyrain.Gondolkodtam olyanokon,hogy hogyan lehetnek vámpírok és egyáltalán hogyan lehetnek olyan emberek mint Gigi.Ereje van.Méghozzá nem is akármien.Ő tud olvasni az állatok gondolataiban.Érti amit mondanak egymásnak.És tud velük komunikálni.Az állatok a közelében teljesen kifordúlnak mivoltukból.Az oroszlán aki jóformán leharapná a fejünket teljesen megszelidűl.Jábor állattá válik és teljesen nyugott lesz.Érdekes dolkok vannak.De ez jó,nem minden olyan egyhangú,ettől érdekes a világ,ettöl vagyunk mi olyan érdekesek.Na szóval ezen gondolkodtam egész haza menetig.Végre hazaértem,rögtön föl mentem a szobámba és elkeztem olvasgatni.

Még egy óráig kell magamat elfoglalnom.Apa se anya nincsen itthon.Apa gondolom dolgozik mint mindig,anya meg bevásárol mint mindig.Szóval azt csinálhatok amit csak akarok.Ez teccet.Lerongyoltam a lépcsőn,ugyanis az én szobám fönt volt az emeleten.

Ahogy le értem az utolsó tíz fokra,ugrottam egy nagyott és leérkeztem tigrisbukfencbe a földre.Igen hát nem hiába vagyok én gimnaztikából szín ötös.A tanárom még az olimpiára is be akart iratni.Szerinte én egy gumi ember vagyok.Ha te azt tudnád szívem,hogy mi is vagyok valójában nem olimpiára küldenél hanem mágiára.Megint elmosolyodtam.Ma egész sokszor mosolyogtam.Állatalában ennyi mosolygás egy év termése,de most egy nap alatt ez csoda!Fura érzés volt boldognak lenni.Már el is felejtettem,hogy mien az.Na de nem baj most már tudom és ez a lényeg.És megint elmosolyodtam.