*ˇ* Vampire *ˇ*                   

Február 9. Hétfő

 

 

 

 

-Grrr.grrr

Csöngettek.Biztos Gigi lesz az.Már nagyon vártam.Rohantam az ajtóhoz és úgy rátottam ki,hogy majdenem tokostúl szakadt ki.Megláttam azt a gyönyörű,boldogságtól és kiváncsiságtól ragyogó arcát.Rögtön a nyakába ugrottam.Átöleltem a nyakát két kézzel,lábaimmal rá csimpaszkodtam mint egy kismajom az anyjára.Mind a ketten fölkacagtunk.Le másztam róla és megfogtam a kezét.Berángattam és lenyomtam a bőr ülőgarnitúrára.Mivel ismerem őt és tudom,hogy mindent fogóval kell kihúzni belölle ígyhát neki láttam a kérdés özönömhöz.

-Hogyvagy?

-Köszi,jól!-kicsit le állt gondolkodni-Fáradtan.

-Miért vagy fáradt?Csak nem sokat tanultál?

-Nem,az erőm tudod.

-Nem,nem tudom hülye vagyok nem tudtad?

-Na szóval az van,hogy fáj tölle a fejem és nem tudok aludni.

-Miért nem tudsz aludni?-kérdeztem meglepetten.

-Mert egyfolytában hallom a hangokat.-elpityeredett,és egy könnycsepp csordúlt végig az arcán-Nem tudom kikapcsolni.Ott vannak a fejemben.

Átöleltem és kicsit ringattam is őt.Nagyon sajnáltam és közben törtem a fejem,hogy hogyna oldjuk meg ezt a problémát.

-Te figyuzz-kezdtem a mondatot-majd ki találunk mi majd valmit.Mi erős csajok vagyunk.

-Mondtam már,hogy szeretlek?-kérdezte és közben letörölte a könnyeket az arcárol.

-Az embert nem a szavai határozzák meg,hanem a tettei.És te olyanokat tettél értem,hogy ez egyértelmű,hogy szeretsz engem, te butus.

-Szertlek-mondta megint.

-Én is.

-Nekem mennem kell-míg ezt mondta kibújt az ölelésemből és fölállt-anyám vár otthon.

-Már is?-nagyon meglepődtem.

-Igen.Sajnálom.

-Ugyan már.-én is fölálltam-haza kisérlek.

-Dejó nekem.-mondta-de ma kocsival jöttem.

-Kár.

-Akkor szia!

-Szia.Puszi.

Már ment is ki az ajtón.Hát kicsit csalódott lettem,hogy alig voltunk hat percet együtt.

Majd talán legközelebb többet lehetünk,reménykedtem.Integettem neki amikor elhajtott.És már el is tünt a ködben.Be mentem és leültem anya kedvenc antik fotelébe.

Annyira nem szerettem ezt a fotelt.Régen olyan kényelmetlenek voltak a ruhák,a bútorok.Ez a fotel sem kivétel ez alól.A terrakotta csíkjai már kikoptak.Az anyag megviselt volt.Kidőrzsölődött,néhány helyen foszlásnak indúlt.Sokat üldögéltem ott és gondolkodtam,vagyis csak próbáltam, mert nem nagyon ment.Fölpattantam és oda rongyoltam a gép elé.Bekapcsoltam és vártam,hogy fölálljon végre.Nagynehezen sikerült neki.Majd szólok a bratyómnak,hogy szedje le azt a sok játékát amiket úgysem használ, mert vagy egy évtized mire föláll ez a nyamvatt gép. Megnéztem az e-mailokat. Hát semmi se jött. Kikapcsoltam a gépet,fölálltam és oda sétáltam a tévé elé. Kapcsolgattam semmi sem teccet. Egyik adón épp az éti csigák szaporodásáról volt szó.

-Dejó!-fölkiáltottam-Semmi sincs ebbe a TV-be?

Lassan besötétedett,le ment a Nap. Kinéztem az ablakon és láttam ,ahogy leszáll a köd.

Kikapcsoltam a TV-t. Föl álltam a kanapéról és oda lépkedtem az ajtóhoz. Lenyomtam a kilincset és az arcomba csapott a szél. Gondoltam,hogy hideg szél fújt,de csak gondoltam. Nem éreztem semmit. Ki mentem és becsuktam magam mögött az ajtót.

Ha valaki látna akkor biztos nem gondolna éppen százasnak. Egyszáll pólóba ilyenkor?

Gondolnák az emberek. De most ez érdekelt a legkevésbé.

Megcsapott egy ismerős szag az erdő felől. Nem tudtam honnan volt ismerős, de biztos voltam benne,hogy ezt a szagot éreztem már. Nem is szag volt hanem inkáb illat.

Igen ez egy nagyon finom és csábító illat volt. Elindultam az illat után. Az erdőből jött.

Kicsit furcsálltam,hogy az erdőből jön az illat. De nem nagyon foglalkoztam vele.

Hisz úgyis vámpír vagyok nem nagyon tud engem senki sem legyőzni. Miközbe egyre joban mentem az erdő sűrűjébe, eszembe jutott, hogy anyuéknak nem hagytam üzenetet. Biztos agodódni fognak ha nem érek időbe haza. Ezért inkább elkezdtem futni,hogy elöbb visszaérjek. Így futva nagyából öt perc és vissza is érek. Egyre közeledtem az illathoz. Éreztem az ereimben ezt a furcsa gyümölcsös illatot.

És éreztem, hogy nem rég itt járt azon az úton amin most én futok. Egyre erősebb lett a nyom. És végűl ki értem egy tisztásra. És az illat egyszeriben arconcsapott. Tudtam, éreztem, hogy ő is ott van. És éreztem, hogy figyel. Hallotam ahogy levegőt vesz.

Bár cseppet sem bántam meg, hogy ide jöttem. Az illat olyan ismerős volt. Mint ha egy darabka hiányzott volna belöllem, amit már rég elvesztettem, és itt a tisztáson rátaláltam volna. Újra a részemmé vált.

Aztán fölébredtem az állmodozásomból. Mert hallotam, hogy le ugrik a fáról és földet ér. Már tudtam, hogy egy vámpíral van dolgom. És már értettem, hogy miért volt ilyen finom illat.